was successfully added to your cart.

Világhírű közgazdász: tényleg nagy az olasz veszély, Magyarország örülhet, hogy nem használja az eurót

By October 4, 2018 In my mind

Felelőtlen költségvetési politikát ígérő populista kormányt választott meg az olasz nép és fokozott annak a veszélye, hogy az olasz folyamatok végül az eurózóna létezését is veszélybe sodorják, így örüljenek azok, akik még nem eurózóna-tagok – mutatott rá nagyelőadásában a Portfolio Budapest Econonomic Forum konferencián Willem Buiter. A Citi világhírű közgazdásza, különleges tanácsadója összefoglalta a világgazdaságra leselkedő főbb veszélyeket és azt vázolta, hogy a következő években akár jelentős gazdasági lassulás is jöhet az Egyesült Államokban és Kínában, noha a két nagyhatalom közötti kereskedelmi konfliktus mérséklődésére számít. Az olasz veszélyekre, annak az eurózónára gyakorolt jelentős potenciális hatásaira minapi cikkünkben már mi is felhívtuk a figyelmet:

Willem Buiter előadásának főbb gondolatai, üzenetei:

  • Noha év közben számos globális gazdasági növekedési kockázat volt, a Citi tavasszal 3,3%-ról 3,4%-ra emelte az idei évi globális GDP-növekedési előrejelzését és azóta is ott tartja. A jövő évit pedig nemrég 3,3%-ra, a 2020-ast 3,1%-ra rontotta, de még ezek is tisztes növekedési ütemnek számítanak. Ő nem kereskedelmi háborúnak, hanem csak kereskedelmi konfliktusnak nevezi azt, amit az Egyesült Államok vezetésével lát a világban és egyébként arra számít, hogy az amerikai-kínai relációban ez a konfliktus olyan gazdasági károk veszélyével jár, hogy idővel vissza fognak fordulni ettől az iránytól a felek.
  • A 2020-ra vázolt globális növekedéslassulás kapcsán vannak felfelé és lefelé mutató kockázatok. A lefelé mutatók közé sorolható például az, hogy az amerikai kamatkörnyezet normalizálódása, a dollár erősödése minden feltörekvő piac számára kedvezőtlen (igaz elismerte, hogy a mi régiónkban az euró az irányadó és a igazi finanszírozó deviza, így nekünk a dollár erősödése nem annyira jelent kockázatot). Kijelentette: az amerikai kamat normalizáció folytatódni fog legalább addig, amíg az amerikai irányadó ráta 2019 végére 3%-ig emelkedik
  • Nem igaz, hogy halott a Philips-görbe, ugyanis az infláció igenis emelkedik a világban. Rámutatott: az Egyesült Államokban már a jegybanki inflációs célnál van, és ha a munkaerőhiány tovább fokozódik, akkor annak a bérnyomáson keresztül meg kell jelennie a fogyasztói inflációban is.
  • Akár 2020 elejéig is bekövetkezhet egy jelentős növekedési lassulás az Egyesült Államokban azután, hogy idén és jövőre egy nagy és egyúttal szükségtelen fiskális növekedésénkítés következett be (adócsökkentő csomag), ami az infláció felpörgése mellett nagy deficit- és adósságnövelő hatással is jár. Az amerikai GDP-növekedés 2020-ra 2% körülre lassulhat, és az amerikai törvényhozásnak lehet, hogy fiskális megszorító lépéseket kell tennie a deficit- és adósságleszorítás érdekében. A jelentős amerikai lassulás akár a magyar gazdaságra is kihathat – figyelmeztetett.
  • A kínai növekedés is lassulhat, mert az elmúlt évekbeli növekedés erősen eladósodásra épült (a nem-pénzügyi szektor GDP-arányos hitelállománya a 2008-as 50% körülről 260%-ra ugrott mostanra, így a deleveragingnek el kellett már kezdődnie és ennek növekedési áldozatai lesznek). Buiter kijelentette: sok jelentős kockázat halmozódott fel a kínai gazdaságban, igaz azt nem lehet megmondani, hogy ezek a kockázatok mikor fognak realizálódni, azaz jelentős reálgazdasági válságba átcsapni. De ha ez bekövetkezik, ehhez a jelentősen megváltózó külpiaci környezethez a magyar gazdaságnak is alkalmazkodnia kell.
  • A (főként az amerikai-kínai) kereskedelmi konfliktusokból adódó reálgazdasági károk, és azok fokozódásának veszélye is itt van velünk, már több százmilliárd dollárnyi importra vetettek ki kölcsönösen megemelt vámokat a felek, és Buiter szerint ezek annyira károsak lesznek mindkét nagy gazdaságnak, hogy végül nem folytatódik további importtermékek körére a kiterjesztés. Így tehát más frontokon folytatódhat a konfliktus (ami valójában a szellemi jogok elbitorlásának megfékezését célozza amerikai részről).
  • Nagy jelentőségű a minap bejelentett NAFTA 2.0, ami nagy fellélegzés mind Mexikónak, mind Kanadának, hiszen 30-40%-os a GDP arányában az exportjuk az Egyesült Államok irányába. Kína exportja az Egyesült Államokba csupán a GDP-jének 5%-a.
  • Az európai-amerikai kereskedelmi konfliktusok (német autószektor importvámjainak emelése) kapcsán figyelmeztetett: Donald Trump lehet, hogy hangos és kiszámíthatatlan, de nem irracionális gazdasági megfontolások terén.
  • A dél-kínai tengeren folyamatosan fokozódik a feszültség és még lényeges geopolitikai veszéllyé válhat, Irán Amerika általi megfékezési törekvései pedig az olajárra gyakorolhatnak jelentős emelő hatást és akár iráni háborúhoz is vezethetnek – sorolta a jelentős kockázatokat Buiter. Megjegyezte: a piacok nem árazták be például azt, hogy az olajárak akár 200 dollárig is ugorhatnak. A piacok az amerikai vállalati kötvénypiacon is alulárazzák a kockázatokat.
  • A Brexit-kockázatok nem olyan jelentősek, mint ahogy sokan gondolják. Buiter két fő forgatókönyvet vázolt az előttünk álló hónapokra: kisebb esélyű az, hogy a Brexit csak névlegesen történik meg. Ennél esélyesebb az, hogy csak a kiválási feltételekről történik meg a megállapodás az EU és az Egyesült Királyság között (3 terület: pénzügy, északír-ír határ, állampolgárok jogai), a hosszabb távú kapcsolatokról nem. Utóbbi esetben azt Buiter vázolta: így a kiválási feltételekről szóló megállapodás miatt hatályba lép majd a 21 hónapos átmeneti periódus 2019 tavasza és 2020 év vége között (az Egyesült Királyság kvázi EU-tag marad), de szerinte esélyes, hogy ezt majd meghosszabbítják, így adnak elég időt ahhoz a felek maguknak, hogy a hosszú távú kereteket ki tudják tárgyalni. Annak minimális esélyt ad Buiter, hogy az Egyesült Királyság jövő márciusban egyszerűen csak “kiesik” az EU-ból.
  • Olaszország: furcsa populista kormányt választott meg a nép, amely ráadásul olyan pártokból áll, amelyek korábban utálták egymást. Sosem fog kilépni az eurózónából (népszavazással) Olaszország, mert a kilépés első napján az emberek a vagyonuk 60%-át, a másodikon további 20%-át veszítenék el (az új pénznem masszív leértékelődése miatt). Buiter szerint az olasz kormány felelőtlen költségvetési politikára készül, és fennáll annak a kockázata, hogy mivel a nagy népszerűségnek örvendő kormány nem akar érdemben gazdaságpolitikai irányt váltani (az ESM-től elérhető pénzügyi készenléti hitelkeretet pedig külső beavatkozásként állítanák be az embereknek), így végül a folyamatok az EKB kötvényvásárlási programja 2018 végi leállása miatt masszív állampapírpiaci hozamemelkedéshez, eurózóna pénzügyi stresszhez vezetnek. Kijelentette: fokozott annak a veszélye, hogy az olasz folyamatok végül az eurózóna létezését is veszélybe sodorják, így örüljenek azok, akik még nem eurózóna-tagok.

 

Óriási válság söpörne végig Európán, ha bejönne az olasz miniszter őrült kijelentése

Matteo Salvini, az olasz Liga párt vezetője, belügyminiszter és kormányfő-helyettes elmondása szerint az olasz kormány akkor sem változtatja meg 2019-es költségvetési hiánycélját, ha az olasz államkötvények német kötvényekhez mért hozamfelára 400 bázispontra nőne. A politikus valószínűleg a vezetés elkötelezettségét akarta demonstrálni, hogy nem engednek a külső nyomásnak, az ehhez hasonló kijelentésekkel ugyanakkor vigyázni kellene, hiszen a hozamfelárak ilyen mértékű elszállása egyet jelentene egy olyan súlyos piaci pánikhelyzettel, amire az euróövezeti adósságválság óta nem volt példa.

A héten újra a piaci szereplők figyelmének középpontjába került Olaszország. A magas adósságráta miatt az EU költségvetési fegyelmet várna el az olaszoktól, a helyi kormány azonban választási ígéreteinek betartása miatt jóval magasabb hiánnyal számol, mint a korábbi vezetés. A hét elején még arról lehetett olvasni, hogy az idén nyáron felállt Liga-Ötcsillag Mozgalom kormány 2,4%-ra akarja emelni a hiányt a választóknak korábban tett populista ígéretek betartása érdekében, amelyet aztán további három évig ilyen magasan is tartana. Ehhez képest Giuseppe Conte miniszterelnök tegnap esti sajtótájékoztatója engedményt jelentett, hiszen a tervek szerint 2020-ban a korábban említett 2,4 százalékról 2,1-re, 2021-ben pedig 1,8 százalékra csökkentenék a GDP-arányos deficitet.
Ez azonban még mindig magasnak tekinthető az olasz állam rendkívüli eladósodottsága miatt, vagyis a piaci szereplők továbbra is kételkednek az olasz adóssághelyzet fenntarthatóságában. Arról nem is beszélve, hogy a 2,4%-on hagyott 2019-es deficitcél miatt szinte garantálható a konfliktus az EU-val. Ebből azonban nem valószínű, hogy hajlandó lesz engedni a kormány: Matteo Salvini belügyminiszter és kormányfő-helyettes ma úgy fogalmazott, hogy jövőre 16 milliárd eurót fognak költeni a megígért nyugdíjemelésre, illetve alapjövedelemre, ezért akkor sem fogják megváltoztatni a hiánycélt,

ha a 10 éves olasz államkötvény német 10 éveshez viszonyított hozamfelára 400 bázispontra nő.

Salvini ezzel a kormány kommunikációs narratíváját folytatta, miszerint ők az emberek érdekeit nézik, nem a pénzemberekét és a hitelminősítőkét, az ehhez hasonló kijelentésekkel azonban óvatosan kellene bánni. Jelenleg 280 bázispont körül tartózkodik az olasz-német hozamfelár, ennek további 120 pontos növekedése olyan piaci pánikhelyzetre utalna, amire az euróövezeti adósságválság óta nem volt példa.

 

Massimo Garavaglia pénzügyminiszter-helyettes Salvini erős kijelentése után igyekezett nyugtatni a kedélyeket azzal, hogy a kormányt jobban érdekli a piac reakciója, mint az EU-é. Ez alapján valószínűleg az olasz vezetés igenis figyelemmel kíséri a piaci reakciókat, amire minden okuk megvan, hiszen a hozamok elszállása tovább súlyosbítaná az olasz adóssághelyzetet. Ma egyelőre minimális hozamesést látunk az olasz kötvénypiacokon, nagyrészt a tegnapi deficitengedmények miatt.

Leave a Reply